Cropped landscape
Életmód
Állandó farkaspopuláció él már Magyarországon
2018-05-2217:13
Hazánkban már kihalt emblematikus állatfajok magányos példányai kóborolnak át időről időre Magyarország területére. Bár megfordult már nálunk medve, hiúz és farkas is, e ritka ragadozók ittlétét leginkább csak kameracsapdák rögzítik – közölte a Magyar Időkkel Patkó László, a WWF Magyarország nagyragadozó-programjának vezetője.
Időnként áttévednek hazánkba olyan állatfajok kósza példányai a szomszédos országokból, amelyek Magyarország területén már kihaltak, vagy jelenlétüket hosszú ideje nem észlelték. Bár ezen állatok megjelenését leginkább kameracsapdák rögzítik, a természetjárók útját időnként mégis keresztezheti egy-egy jellemzően nagyobb testű ragadozó, emellett anyagi károkat is okozhatnak, ha az érintett területeken élők és gazdálkodók nem készülnek fel a megjelenésükre. 
 
– A WWF Magyarország tavaly év végén indította el az EuroLargeCarnivores elnevezésű programját, amelyben 16 tagország vesz részt, pont azért, mert ezek a vadfajok úgymond nem tisztelik az államhatárokat – közölte Patkó László, a természetvédelmi szervezet nagyragadozó-programjának vezetője. Mint mondta, a hiúznak, a farkasnak és a medvének összesen 30-35 populációja van Európában, és ezen állományok 80-90 százaléka a határokon is átnyúlik. 
 
– Ahhoz, hogy ezeket védeni lehessen, vagy fenntartható módon tudjunk velük gazdálkodni – ezek ugyanis néhány országban vadászható állatok –, nemzetközi együttműködésre van szükség – fogalmazott a szakember, hozzátéve: a legnagyobb hangsúlyt arra helyezik, hogy a különböző érdekcsoportok, úgynevezett stakeholderek irányába hatékonyan kommunikálják, milyen jó gyakorlatok ismertek az e fajokkal történő együttélés elősegítésére. 
Azt vizsgáljuk, hogy állattartók, vadászok hogyan tudnak védekezni a potenciális kár ellen, vagy hogyan lehet érzékenyíteni az embereket arra, hogy együtt éljenek ezekkel az ökoszisztéma szempontjából fontos állatokkal, valamint hogy a túrázók miért ne féljenek a magyar viszonyok között gyakorlatilag veszélytelen nagyragadozóktól. Az is egyértelmű, hogy ezekkel a fajokkal nehezebb együtt élni: nyilván nem mindegy, hogy az ember hátsó kertjében feketerigó található vagy barnamedve
– mutatott rá a programvezető. 
  
Patkó László elmondta: a Kárpátokban – amely igazi erődje a nagyragadozóknak – az európai medveállomány 35-40 százaléka él. 
Erdélyből folyamatosan érkeznek híradások más állatokat, illetve embert is érő medvetámadásokról, nálunk e faj kóborló példányai ilyen problémákat nem okoznak. Hazánkban Karancskeszi környékén, Aggteleken, valamint a Bükk északi részében láttak kóborolni medvéket, emellett a Börzsönyben jelentették még régebben, hogy láttak ilyen ragadozót, valamint Parád és Parádsasvár környékén is volt egy frissebb észlelés lábnyom alapján
– sorolta a szakember.

Szavai szerint időnként a vadászok kameracsapdái rögzítenek egy-egy kósza példányt, ám a kevés átkóborló egyed általában hamarosan vissza is megy, szaporodó állományuk Magyarországon nem ismert. Hozzá kell tenni azonban a szakértő szerint, hogy ritkaságuk, voltaképpen láthatatlanságuk ellenére egy-egy példány sajnos, mint például a 2013-ban a Bükkben elejtett farkas vagy a 2014-ben Nógrádban kilőtt medve illegális tevékenység áldozata lett, így akad még mit tenni annak érdekében, hogy az emberek megértsék: e fajok fokozottan védettek, elejtésük orvvadászatnak minősül, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 
Hiúzból sem találtak még szaporulatot, magányos, rejtőzködő állatról van szó, sokkal nehezebb észrevenni a nyomait, életjeleit, mint például a falkában élő farkasokéit. Utóbbiaknak stabil szaporodó állományai élnek Aggteleken és a Bükkben is. A kölyökállatokat kameracsapdás felvételek is rögzítették. A farkasok létszámát is csak megtippelni tudjuk, nagyjából néhány tucat élhet hazánkban, a Bükkben, a Zemplénben, valamint Aggteleken. Február elején volt észlelés lábnyom alapján a Börzsönyben, de ez elég bizonytalan, mert a farkas lábnyoma nagyon hasonlít a kutyáéhoz
– tájékoztatott Patkó László.
 
A programvezető elmondta: legvalószínűbb, hogy Szlovákia területéről érkeznek farkasok, ezt támasztja alá, hogy a legstabilabban az Északi-középhegységben vannak jelen. Ez a folyamat tehát egy természetes visszatelepülés, amely a hatékony természetvédelmi, erdészeti és vadgazdálkodási munka közös gyümölcse.
 
– Ezenkívül Erdély északi részéről is érkezhetnek, de Bács-Kiskun megye déli részén is előfordult néhány példány még a 90-es évek közepén, azok valószínűleg Szerbiából jöttek át hazánkba – tájékoztatott Patkó László. Hozzátette: mivel nincs hosszú távú, standard monitorozási módszer, pontosan nem tudjuk meghatározni egyik nagyragadozó létszámát sem.

Magyar Idők
Original
hirdetés
A weboldalon sütiket használunk, hogy kényelmesebb legyen a böngészés. További információ