Cover
Krónika
Gyárfás akár a hazugságvizsgálatra is hajlandó lenne
2018-06-1506:30
Az emberölésre való felbujtással gyanusított sportvezető állítja, senkit semmilyen erőszakos cselekedetre nem ösztönzött.
25 emmi csaladokeve statikbanner nov 970x90
hirdetés
Akár hazugságvizsgálatra is hajlandó lenne Gyárfás Tamás, akit a rendőrség nemrég felbujtással gyanúsított meg a Fenyő-gyilkossággal összefüggésben. A lakhelyelhagyási tilalom alatt álló sportvezető a Magyar Időknek adott interjújában részletesen beszélt az alvilág egykori meghatározó személyeihez, Portik Tamáshoz és Tasnádi Péterhez fűződő viszonyáról. A Nap TV volt tulajdonosa változatlanul azt állítja, nem adott megbízást Fenyő János médiacézár megölésére. Gyárfás Tamás úgy véli, az ügyben eljáró főrendőr téves teóriá­jának lett az áldozata.

  • Gyárfás Tamás elmondta, Tasnádi Péternek csak kölcsönt adott, végül a Tasnádi–Marjai családi perpatvarnak ő lett a kárvallottja
  • Portik Tamás felajánlotta számára a segítségét, miközben valójában csapdát állított, a sportvezető ugyanakkor elismerte: súlyosan hibázott Portikkal kapcsolatban
  • Fenyő János és közte a gyilkosság idején szerinte nem állt fenn olyan ellentét, ami miatt érdekében állhatott volna megöletnie őt
  • Egy megkérdőjelezhető hitelességű vallomást és egy nagyszabású, lejárató célzatú médiatámadást okol azért, amiért elterjedt a hamis vád
  • Ha a FINA-ból és a LEN-ből egyszer kizárják, oda már nincs visszaút
  • Számára nem kétséges: ki fog derülni, hogy nem tett semmit
– A Fenyő-gyilkossággal összefüggésben a sajtó nap mint nap újabb információkat, sokszor önre nézve terhelő nyilatkozatokat közöl. Az elmúlt hetekben számtalan interjúkérelmet kapott. Eddig hallgatott. Mi változott meg?

– Tiszteletben tartom ügyvédemnek, Bánáti Jánosnak a véleményét, hogy ezt az ügyet nem a médiában kell megnyerni, ám ennek tudatában sem lehet számomra közömbös, hogy az utcán miként néznek rám. Úgy gondolom, hogy ha a sajtó elől változatlanul elzárkózom, az érdeklődők csak egyoldalú információkat kaphatnak. Ezért döntöttem végül a nyilatkozat mellett. A média egy része ugyanis már most ítéletet hirdetett rólam, megelőzve a bíróságot, de még az ügyészséget és a rendőrséget is. Pedig még csak nyomoznak. A terhemre rótt bűncselekményt nem követtem el.

– Az újságírók csak a munkájukat végzik, arról nem tehetnek, hogy az ügy korábbi főnyomozójától, Kovács Lajostól kezdve az alvilágig sokan tettek önre terhelő nyilatkozatokat.

– Én adtam át a rendőrségnek a postaládámba bedobott, a Portik Tamás által titokban felvett beszélgetések kiragadott részleteit rögzítő kazettát és azt az írott anyagot is, amelyet szeptember 27-én kézhez kaptam, és amelyről a mai napig nem tudom, kinek a munkája. A bemutatott fotók alapján én azonosítottam azt a személyt, aki az otthonomban felkeresett és meg akart zsarolni.
Hosszas tépelődés után, többek ösztönzésére, 2017. november 27-én én tettem feljelentést a rendőrségen. Tanúként többször is meghallgattak. Jóindulatúnak, segítőkésznek mutatkoztak. Aztán, számomra teljesen váratlanul, a Készenléti Rendőrség megállított az utcán. Őrizetbe vettek, megbilincseltek, elvittek az Aradi utcába, ahová addig önszántamból jártam. A tanúból gyanúsított lett. Iszonyatos, ami történt.

– Miért várt két hónapig a feljelentéssel?

– Féltem a bosszútól. És attól is, hogy megint tele lesz velem a sajtó, hiszen a rendőrségről gyakran kiszivárognak információk. Nem egy életbiztosítás bűnözőket feljelenteni.
Korábban már többen meg akartak zsarolni. Tizenöt éve tettem emiatt először és utoljára bejelentést a rendőrségen, nem volt értelme.

– Akkor ki zsarolta meg és mivel?

– 2005 januárjában egy Fenyvesi Sándor néven bemutatkozó személy keresett fel a Nap TV-ben. Tájékoztatott, hogy vádalkuval most engedték ki a börtönből. Korábban Tasnádi Péternek dolgozott. A rendőröknek mindent elmondott róla, kizárólag a velem kapcsolatos tetteiről nem szólt. Megnyugtatott, arról változatlanul hallgat, ha fizetek. Arra kértem, hogy mindenről tájékoztassa a hatóságot. Közel fél évvel később, 2005. június 20-án Kovács Lajos ezredes vezetésével öt főből álló csapat jött a Nap TV-be. Én nem voltam bent. Házkutatási határozattal érkeztek: „Nyomozást rendeltek el emberölés bűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen, aki 1998. február 11-én több lövéssel megölte Fenyő János vállalkozót.” Képzelheti, hogy ez milyen hatást váltott ki a Nap TV-ben. Arra voltak kíváncsiak, hogy Fenyvesi Sándor egy korábbi, 2004. május 24-i látogatását a portán lévő nyilvántartásba bejegyezték-e. Meggyőződhettek arról, hogy bejegyezték. A történtek után jelentkeztem az Aradi utcában, ahol beszámoltam a zsarolási kísérletről. Azt is elmondtam, hogy a börtönből szabadult Tasnádi Péternek kölcsönt adtam.
A Nemzeti Nyomozó Iroda 2005. augusztus 25-i határozatában értesített: „A cselekmény nem bűncselekmény, mert Gyárfás Tamás Tasnádi Péternek a 10 millió forintot kölcsönadta. A Fenyvesi nevű személy pénzt kért ugyan a »hallgatásáért« Gyárfás Tamástól, azonban a magatartásával a zsarolás törvényi tényállását nem merítette ki.”

– Tasnádi Péter 2014 áprilisában a bíróságon éppen arról beszélt, hogy ön megbízta Fenyő János megölésével, amiért fizetett is, bár a „munkát” nem ő végeztette el. Ez lett volna a kölcsön?

– Ez volt. Az épp akkor szabadult Tasnádival 2004 júniusában a Normafánál találkoztunk.

– Ez volt az az alkalom, amikor közösen futottak?

– Igen, ő Fenyvesivel együtt érkezett. Futás közben elmondta, hogy egykor volt osztálytársa, Kovács Lajos többször is azonnali szabadságot ígért neki a börtönből, ha kimondja a nevem, de ő mindenkor ellenállt a kísértésnek. Ezzel rám ijesztett, majd hirtelen felajánlotta nekem, hogy kezdjünk egy közös vállalkozásba.
Közölte, hatvanmilliót kellene betennem. Nemet mondtam, de attól nem zárkóztam el, hogy kölcsönt adjak neki. Közrejátszott ebben, hogy ifjúkoromban sok hirdetést hozott a kiadványaimba. Sokáig jó viszonyban is voltunk. Arra is emlékeztem, hogy amikor ellopták az autómat, akkor egy nap alatt visszahozatta nekem.
A kölcsönt egyébként csak több részletben tudtam biztosítani. Először ő, majd kétszer Fenyvesi Sándor jött el a pénzért.

– Visszakapott a kölcsönből egyetlen fillért is?

– Nem, sőt tíz évvel később Tasnádi azt mondta, hogy ezt ajándékba kapta.

– Nem elhanyagolható körülmény, hogy Tasnádi Péter volt felesége is arról vallott: ön tizenkétmillió forintot fizetett a férjének Fenyő János megöléséért. A pénzt Tasnádi felesége helyezte el egy széfben, onnan tudja, hogy tizenkét egymilliós köteg volt. Ezt miképp magyarázza?

– Tasnádi korábban a feleségének azzal büszkélkedett, hogy felkérést kapott tőlem Fenyő János megölésére. Marjai Judit egy ilyen bűntény vele történt közlésének ismeretében mindaddig boldogan számolgatta a pénzt, amíg Tasnádi vitriollal le nem öntette az édesanyját, és amíg az új kedvesét nem akarta leszúratni. Ezek után Marjai ellene fordult, ettől kezdve egymásnak ellentmondó információkat közölt. Számomra a Tasnádi–Marjai családi perpatvarból az a legszörnyűbb, hogy én lettem a kárvallottja, holott én soha nem kértem Tasnádit, hogy likvidálja Fenyőt.

– Kovács Lajos szerint önnek volt indítéka, pénze és alvilági kapcsolata. A volt főnyomozó kijelentette továbbá, hogy a bizonyítékok is ön ellen szólnak.

– Azt a vak is láthatta, hogy Fenyő Jánossal súlyos vitáink voltak. Másokat is bántott, de azok meghunyászkodtak. Lehet, hogy ők jártak jobban? El akarta tőlem venni a Nap TV-t, és ezért neki semmi sem volt drága. 2000. február 17-én az akkori ügyvédem, Orosz Balázs arra kért, készítsek neki egy ­össze­foglalót a Nap TV körül kialakult vitánkról, és azt is foglaljam bele, honnan ismertem Tasnádi Pétert és Portik Tamást. Később kiderült, hogy ezt Kovács Lajos kérte tőle. Az összefoglalót figyelmetlenül fogalmaztam meg, elnagyoltam, egy rossz dátumot is írtam. Fenyőt 1998. február 11-én ölték meg. Én azt írtam, hogy 1998. január 1-jétől készíthettük ismét az MTV-ben a Nap-kelte műsorát. Eszerint azt a látszatot keltettem, hogy csak öt héttel Fenyő halála előtt kaptuk vissza teljes joggal a Nap-kelte szerkesztését. Holott nem 1998. január 1., hanem 1997. január 1. volt a helyes időpont. Figyelmetlenségemmel megtévesztettem a főnyomozót. Emiatt merülhetett fel benne, amit többször is hangoztatott: öt hét már nem lehetett elegendő egy esetleges megbízás visszavonására. Valójában a választott bíróság 1996. október 11-én döntött a javunkra, tehát pontosan tizenhat hónappal a szörnyű tett előtt. Az érdekütközés Fenyő és köztem azzal megszűnt. A továbbiakban Fenyő János esélytelen lett arra, hogy az MTV-ben a Nap TV rovására teret nyerjen.
Pragmatikus ember volt. Érdektelen lettem neki, mint ahogy ő is az én számomra. A Népszavában is megszűntek ellenem a támadások, ügyvédjeink révén pedig elkezdődtek köztünk a megbékélést elősegítő folyamatok. Az egymással szembeni peres ügyeket megszüntettük. A Nap TV Kft. és a Stáb TV Rt. közötti megállapodásban még az is helyet kapott, hogy egymás jó hírének keltésére törekszünk. Az erről szóló szerződést, mint ahogy minden más állításomat, itt és most dokumentumokkal tudom igazolni. Én ezt komolyan vettem.

– A híradások szerint az önök viszályában békítő szerepet játszott Horn Gyula miniszterelnök is, aki 1997 őszén magához hívta Fenyő Jánost, akitől azt kérte, fejezze be a háborút Gyárfás Tamással. Ön azt állítja, ekkor már béke volt. Miért kellett mégis a kormányfőnek közbelépnie?

– Sajnos már egyikük sem él. Én nem tudtam, hogy miattam találkoztak volna. Ön vagy másvalaki melyikükkel beszélt?

– Egyikükkel sem, viszont olvastam Fenyő János pszichológusának nyilatkozatát: Perczel Tamás számolt be a találkozóról.

– Minden tiszteletem Perczel Tamásé. Arról nem tudok, hogy netán ő is ott lett volna ezen a megbeszélésen. Annyit tudok, hogy Perczel úrnak nem ez volt az egyetlen tévedése. A HVG az állításaira épülő cikkét helyre is igazította.

– Tény, ön mind Tasnádi Péterrel, mind az alvilág másik meghatározó személyével, Portik Tamással kapcsolatban állt. Beszéljünk a Portik Tamáshoz fűződő viszonyáról. Miként ismerte meg?

– Véletlenül. 1994-ben egy ingatlanügynök hozta el hozzánk. Tizenkét hónapra bérelte ki a házunkat. Arra nem emlékszem, hogy azt követően minek ürügyén keresett meg. Arról csak mostanában olvastam, hogy Fenyővel is kapcsolatban állt. A lapok szerint közös televízión is gondolkodtak. Erről én mostanáig nem tudtam. A Népszava akkoriban különböző rágalmakkal támadott, de kettőnk ügyeivel más médiumok is jócskán foglalkoztak. Ilyen légkörben közölte Portik, hogy neki jó rendőri kapcsolatai vannak, alighanem Kaposvárott is, ahol nyomozás zajlott ellenem. Felajánlotta, hogy megpróbál segíteni. Később az állította, hogy Kaposváron nincs kapcsolata.

– Milyen rendszerességgel beszéltek?

– Nem tudom megmondani, hogy összesen hányszor beszéltem vele, de ha tízszer, ha százszor, ha ezerszer is váltottam vele szót, én erőszakos cselekedetre nem ösztönöztem.
2004 nyarán elmondta, építkezésbe kezdett, ám nem áll módjában befejezni. Kész házra lenne szüksége. A Kalóz–Ágnes utcai ingatlant 2004. augusztus 11-én cseréltük el a Ferenchegyi utcaira. Az ingatlanok értéke azonos volt, amit a földhivatal megerősített. Az általam befejezett ház értéke ma többszöröse az eredeti árnak.

– Azt azért csak tudta, hogy kicsoda Portik Tamás.

– Mint manapság is gyakran olvashattam, vele szemben 2003 márciusában minden eljárás megszűnt. 1994-ben, amikor bérelte a házamat, az Energol még meg sem alakult. 2004-ben pedig, amikor ingatlant cseréltünk, szabad ember volt.

– A sajtóhírek szerint önök 2000 és 2004 között szinte heti rendszerességgel egyeztettek. Ebben az időszakban (2003-ig) Portik az Energol-ügy miatt körözés alatt állt. Milyen beszélgetések zajlottak önök között?

– Nem vagyok abban a helyzetben, hogy minősítsem a sajtó híreit. Nem tudom, hogy ki és minek alapján állítja, hogy hetente összejártunk.

– Nem összejártak, hanem beszélgettek. Telefonon és személyesen. Ez azért nem teljesen ugyanaz.

–Határozottan állítom, hogy soha az életben nem beszéltem Portikkal telefonon, mint ahogy – ugyancsak a sajtóhírekkel ellentétben – soha nem találkoztam vele nyilvános helyen, soha nem mutattam be senkinek, mint ahogy ő sem mutatott be nekem senkit.
A médiában arról is olvashattunk – amúgy történetesen Kovács Lajos nyilatkozatában is –, hogy egy védett tanú azt vallotta: jelen volt a Portik érdekeltségébe tartozó Művészinas étteremben, ahol az Energol-vezér kimondta Fenyő halálos ítéletét. A védett tanú szerint Portik őrjöngeni kezdett, amikor megtudta, hogy Fenyő felmondta a megállapodásukat, és kijelentette, hogy „hazavágja a nagyvállalkozót”. Erre a tanú szerint azt mondtam: „Tomikám, ezzel nekem is nagy szívességet tennél (…), különben is megérdemelné, hogy megdögöljön.”

Én nem vagyok főrendőr, de szabad-e egy ilyen erősen megkérdőjelezhető, elvben akár a halálos ítéletemet jelentő, egy nevenincs személy vallomására épülő információt közzétenni? Ez a módszer, ez az aknamunka nem maradhatott hatástalan. Szájról szájra, lapról lapra terjed a hamis vád.
Legutóbb egy hírportál már a cikke címéül adta: „Megérdemli, hogy megdögöljön – hangfelvétel lehet a bizonyíték Gyárfás ellen.” Szívesen meghallgatnám ezt a hangfelvételt, mint ahogy az összes többit is.

– A védett tanú még egy, a gyilkosság előtti találkozóról beszélt. A nemrég lefoglalt felvételek a Heti Válasz információi szerint 2000 és 2004 között készültek.

– Elöljáróban csak annyit, hogy a Művészinas étteremben sem akkor, sem máskor nem voltam, az egészből, ami rám vonatkozik, egy szó sem igaz. Mint azt korábban leszögeztem, a nevem szisztematikus szivárogtatása, a számos sejtetés többeknek vonzó lehetőséget ígért a könnyű pénzszerzésre.

– Ezt hogy érti?

– Ezt úgy értem, hogy nem egy ember keresett meg azzal, ha fizetek neki, akkor nem jelenti azt, amit rólam tud.

– Volt, hogy fizetett valakinek?

– Nem, de nem is lett volna rá okom.

– Portik Tamás próbálta önt megzsarolni?

– Soha nem adta a bizonyságát annak, hogy meg akart volna zsarolni, de erre nem is adtam neki esélyt. Egy alkalommal, séta közben a kezembe nyomott egy fülhallgatót, és arra kért, hallgassak meg egy felvételt. A saját hangomat hallottam meg. Ott nyomban közöltem, hogy ezek után nem kívánok vele többet találkozni.

– Mit hallott?

– A hangomat.

– De miről beszélt?

– Nem tudom, amikor meghallottam a hangomat, azonnal visszaadtam a fülhallgatót.

– Nem is volt kíváncsi a tartalmára?

– Nem. Ha Portikot bármikor, bármire felkértem volna, akkor nem küldöm el, hiszen a kiszolgáltatottja vagyok. Hihetetlen volt sok év után ráébrednem, hogy valaki pusztán azért beszélgetett újra és újra velem, hogy csapdát állíthasson, fondorlattal kicsikarjon belőlem egy rossz mondatot.

– Sikerült kicsikarnia?

– Majd kiderül, hogy nem, ha a rendőrség megismerteti velem a lefoglalt kazetták tartalmát. Eddig a kihallgatásom során egyetlen felvétel leíratát olvasták fel nekem, amelyet első hallásra nehéz volt értelmeznem. Az azóta megküldött jegyzőkönyvből kiderül, az én nyolc válaszomból részben vagy egészben hetet – nyilván egészen „véletlenül” – nem lehet érteni.

– Elárulná, hogy miről szólt ez a beszélgetés?

– A foszlány egyetlen érdemi része, hogy Portik az én egykori kaposvári ügyemben az általa jelzett rendőrségi kapcsolatai révén tudott volna-e segíteni. De erről már korábban önnek is mindent elmondtam.

– Fenyő Jánosról nem esett szó?

– Megmutatom önnek a szövegrészletet, olvassa el, de ezt ne közölje, mert az ügyvédem arra kért, hogy az összes rögzített anyag megismertetése előtt szövegértelmezésbe ne menjek bele.

– Elolvastam, de ne várja tőlem, hogy ezt most én értékeljem. Számos beszélgetés volt önök között. Miről tudtak ennyit társalogni?

– Nem emlékszem, hogy húsz vagy tizenöt éve Portik mikor milyen témákat vetett fel nekem. Az nekem nyilvánvaló, hogy Fenyőről, a Fenyő-ügyről többször beszéltünk, hiszen én – talán érthetően – minden vele kapcsolatos mondatra nyitott voltam, mivel Kovács Lajos a gyilkosságot követően rendre rólam beszélt.

– Kovács Lajos önt a meggyanúsításáig soha nem nevezte meg.

– Újságírók mondták el, hogy a kétezres években nyomozati érdekekre hivatkozva miként ösztönözték őket arra, hogy sejtessék: én állok a gyilkosság mögött. Megtalálta a kellő alanyokat. Volt közöttük, akivel vádalkut köthetett, volt, aki nem is nekem, hanem valójában másnak akart a vallomásával ártani, és olyan is volt, aki ily módon kívánt mindenáron újfent az érdeklődés középpontjába kerülni. A koncentrikus körök mind szűkebbek lettek körülöttem. A TV2 Mokka című műsora, a Demokrata, a HVG egyre nyíltabban utalt rám, a „befolyásos médiavállalkozóra”, akinek Fenyő halála az érdekében állt. És Kovács Lajos nemcsak Tasnádit, nemcsak a Nap TV-s kollégáimat győzködte, hanem Portikot is, legalábbis a Pesti Srácok által 2014. november 24-én közzétett, 2008 júniusában a Vadrózsa étteremben zajló beszélgetésről szóló jegyzőkönyv szerint Portik Tamás azt kérdezte Glemba Zoltántól, a titkosszolgálat munkatársától: „Akkor őt [mármint Portikot] miért hívta be Kovács Lajos ezredes a rendőrségre, hogy vallja azt: Gyárfás felkérte őt Fenyő megölésére, holott ez az állítása szerint nem történt meg.” Hát létezhet ilyen?!… Kovács Lajos mindmáig járja a roadshow-ját, mondja a magáét.

– Érzékelem a Kovács Lajossal szemben meglévő ellenszenvét, de azt árulja el végre, miért beszélgetett rendszeresen egy bűnözővel, akit ráadásul 2003-ig köröztek is?

– Ön hálás lenne Kovács Lajosnak, ha alaptalanul besározná? De, hogy a kérdésére válaszoljak, akkoriban Portikot gazdasági bűncselekmények miatt vádolták. Ha hiszi, ha nem, nem tudtam, hogy ez vele szemben mikor indult. Amikor 1995-ben a Kelenhegyi úton lejárt az egyéves bérleti szerződése, akkor a feleségemmel mentünk el a kulcsokért a házba. A nappaliban legalább tíz monitor volt, az udvarban közel ennyi őr lehetett, az ingatlan kőkerítésén elektromos kábelek voltak. Olyan volt az egész, mint egy erődítmény. Onnantól kezdve tartottam tőle, amikor megkeresett, nem akaródzott neki nemet mondani.

– Félt tőle?

– Ilyen felvetésekre nehéz egyértelmű választ adni. Sétára hívott, én pedig sétáltam vele. Azt is elismerem, súlyosan hibáztam, elvakultságomban azt hittem, hogy Portikot a személyem érdekli. Egy olyan emberrel osztottam meg a gondjaimat, akit nem ismertem.
Portik többször is hangsúlyozta, hogy tőlem soha egy forintot nem kért és nem is kapott. Hitem szerint ezzel nemcsak magát védte, hanem akaratlanul megvédett engem is. Vélelmezem, hogy ingyen egy harmadik fél érdekében nemigen ölnek.

– Egy másik alvilági nehézfiú, Radnai László, a Conti Car Kft. egykori vezetője éppen ezt állítja.

– Olvastam, azt mondta, hogy Portik szívességből ölette meg Fenyőt, hogy a kedvemben járjon. Mit mondhatok erre?

– Portik Tamás utasította önt bármire?

– Arra még ő sem vette a bátorságot.

– Pedig a Nap TV annak idején igencsak kesztyűs kézzel bánt az olajügyek kapcsán vele és az Energollal, viszont rendszeresen képernyőre kerültek az úgynevezett olajtanúk, a Nógrádi testvérek, akik segítségével az olajügyeket vizsgáló bizottság munkája bohózattá vált. Nem érez ebben felelősséget?

– Ez ügyben jobb lenne talán megkérdezni Aczél Endrét, Bánó Andrást, Bárdos Andrást, Betlen Jánost, Frei Tamást, Forró Tamást, Friderikusz Sándort, Havas Henriket, Lakat T. Károlyt, Mélykúti Ilonát, Pallagi Ferencet, Verebes Istvánt vagy Vitray Tamást. Hirtelenjében az ő nevük merült fel bennem mint a Nap-kelte műsorvezetői. Kérdezze meg bármelyiküket, bármikor is kértem-e valamelyiküket, hogy kivel miként beszéljen. Szerintem akivel ezt tettem volna, az aznap feláll.

– Miként értékeli, hogy Portik Tamás 2011-ben a rendőrségen – bár megtagadta a vallomástételt – a nyomozóknak azt mondta, hogy Gyárfás Tamásnak százmilliárdos vagyona van, és ő az „MSZP minisz­terelnöke„?

– A százmilliárd szerény há­nyada is tekintélyes összeg, a vagyon­bevallásomkor minden forinttal el tudtam számolni. Ha én lettem volna az MSZP kormányfője, akkor 2009 szeptem­berében – amikor még a szocialisták voltak kormányon – nem tudtak volna az MTV-ből kitenni, hiszen érvényes szerződésünk volt.

– Egyes vélemények szerint ön éppen azért nem volt támadható, mert kiváló kapcsolatot ápolt a balliberális oldal elitjével, akiktől védelmet kapott.

– Tudtommal 1998 májusától 2002-ig a Fidesz–KDNP volt kormányon, akárcsak 2010-től. Eszerint a jobboldalon is mindeddig védtek volna?A magyar bűnüldözés húsz éve tartozik a Fenyő-ügy felgöngyölítésével, ez nem politikai kérdés.

– Tény, hogy Portik Tamás kezén az Orbán-kormány idején kattanhatott a bilincs, illetve az is, hogy a Fenyő-ügyön kívül is több, az 1990-es években elkövetett leszámolásos bűnügyet oldottak meg.

– Egyetértek. Én csak magamról beszéltem.

– Ön hét vaskos dossziéval érkezett a beszélgetésünkre. Hogyan gyűjtötte össze ezt a terjedelmes anyagot?

– Talán megérti, az ügyet kiemelt figyelemmel kísértem. Nyitott voltam minden információra. Számos vallomás megjelent a médiában. A mindenkori tanúk a jegyzőkönyvet megkaphatják, akárcsak az ügyvédeik. Ezek sajnos gyakran kézről kézre járnak. Az enyém­mel is ez történt. A szavaimat meglepve olvastam vissza. Számomra az a legszörnyűbb ebben az egészben, hogy lassan már nem is az a legfontosabb, hogy hány és hány ellentmondás, hamis állítás szerepel a különböző „terhelő vallomásokban”, hanem hogy miként szerezhettem tudomást róluk.

– A hivatalos iratok szerint ön olyan nyomozati információkat is ismer, amelyekről nem tudhatna. Miképp lehetséges ez?

– A Fővárosi Főügyészségnek a házi őrizetem elrendelésére vonatkozó indítványa szerint információim voltak a nyomozás állásáról, a velem szemben beszerzett bizonyítékok mibenlétéről, és ezáltal kerülhettem el hosszú időre a felelősségre vonást is, illetve ezzel összhangban próbáltam a védekezésemet felépíteni. Ez képtelenség. Engem a hatóság az elmúlt két évtizedben soha nem támadott, nekem senkivel szemben nem kellett védekeznem, engem nem vontak kérdőre, egyetlenegyszer sem kezdeményezték a kihallgatásomat. Honnan, miből tudták, hogy mit tudok?

– Például hogy Ihász Sándor fellebbviteli főügyész irodájában egy dosszié részeként megtalálták az ön és Portik Tamás beszélgetésének írott kivonatát, amely gyakorlatilag oda vezetett, hogy önt felbujtással, Ihász Sándort pedig bűnpártolással gyanúsították meg. A dokumentumokban még az ön védekezése is benne volt. Miként fordulhatott ez elő?

– Bűnpártolás csak ott lehet, ahol bűn is van. Én nem követtem el semmit. Megmutatom önnek azokat az anyagokat, amelyeket Ihász Sándor tőlem kapott meg. Tehát én adtam neki, és azokat nem ő adta nekem.

– Engem most nem is főként az iratok tartalma érdekel, inkább az, hogy miként és miért került hozzá.

– Nem kell mindenben egyetértenünk, szerintem az is fontos, hogy mi került hozzá, persze azt is elmondom, hogy miként. Ez került hozzá. [Gyárfás Tamás megmutatta a szóban forgó dokumentumokat, majd így folytatta:] Látom, elolvasta. Van ebben egyetlen olyan információ, amelyet külső féltől kaphattam? Ebben csak az áll, ami velem történt.

– Nem az én dolgom ezt eldönteni. A kérdés változatlanul az, hogy miként és miért kerültek ezek az iratok a fellebbviteli főügyészhez.
– Ihász Sándort barátomként tisztelem. Amikor szeptember 27-én a zsaroló az otthonomban felkeresett, Bánáti János ügyvéd mellett a történtekről őt is tájékoztattam.

– Erre miért volt szükség?

– Érdekelt a véleménye.

– Nem volt elég önnek az ország egyik neves ügyvédjének a véleménye?

– A barátom útmutatására is igényt tartottam. Ez Bánáti Jánost sem sértette.

– Mit tanácsoltak önnek?

– Mindketten azt mondták, azonnal tegyek feljelentést. Én pedig, mint ahogy azt önnel már korábban közöltem, féltettem a családomat, tartottam a sajtóvisszhangtól, ezért késlekedtem. Ihász Sándor – mindjárt a zsarolási kísérlet másnapján – az irodájában fogadott, ott mutattam meg neki a szóban forgó manipulatív irományt. A Bánáti Jánosnak szóló összefoglalómat, amelyet most önnek is megmutattam, csak jóval később, egy éttermi találkozásunkkor adtam át egy dossziéban neki, minden más olyan anyaggal együtt, amelyet az ügyvédemnek készítettem.

– Végül is az ön feljelentése után indult a lavina. Nem bánta meg, hogy a rendőrséghez fordult?

– Ilyenekre mondják, hogy ez egy egymillió dolláros kérdés. Tulajdonképpen magamat jelentettem fel…

– Igen, röviddel ezt követően Szlovákiában, Josef Rohác testvérének a házában foglalták le azt az irgalmatlan mennyiségű hangfelvételt, ami alapján önt felbujtással gyanúsították meg. Ezen hanganyagok egyvelege landolhatott az ön postaládájában. Az ügy érdekessége, hogy Fenyő János gyilkosa, Rohác is önt tartja a megrendelőnek. A szlovák bérgyilkos lényegé­ben ezt üzente a börtönből. Őt is Kovács Lajos befolyásolta?

– Áttételesen igen. Rohác élt a lehetőséggel. Szerinte ha Tasnádi egyszer azt állította, hogy ő tőlem kapott megbízást, azt végre is hajtotta. 2014. április 3-án, a Fővárosi Bíróságon zajló tárgyaláson mondta: Tasnádi és Gyárfás a részesei a gyilkosságnak. A bűnösöket köztük kell keresni.

– Vállalna egy poligráfos vizsgálatot?

– Elvileg igen, de hogy mikor és hogyan, azt majd a rendőrséggel egyeztetem.

– Most nyomkövetővel jár, gyanúsítottként nem hagyhatja el Budapestet. Hogy látja a jövőjét?

– A legnagyobb gondot számomra azt jelenti, hogy a Nemzetközi Úszószövetségben és az Európai Úszószövetségben nem tudok helytállni. A szabályok szerint aki két egymást követő FINA végrehajtó bizottsági ülésen nem vesz részt, azt kizárhatják. Én háromszor nem lehettem jelen, a türelem végső határán lehetek.
Egy internetes portál levélben már megkereste a FINA illetékes vezetőjét, és a gyanúsításom apropóján arról érdeklődött, hogy a szervezetben tervezik-e a felfüggesztésemet vagy kizárásomat.

– Honnan érkezett a FINA-ba a megkeresés?

– Mégis, mit gondol? Magyarországról. Számomra nem kétséges: ki fog derülni, hogy nem tettem semmit. Az ítéletig nekem nem jár az ártatlanság vélelme? Ha a FINA-ból és a LEN-ből egyszer kizárnak, oda már nincs visszaút.
A következő választásig, 2021-ig más magyar nem léphet a helyembe. Soha nem hagynám el Magyarországot. Ha el akarnék tűnni, akkor azzal elismerném, hogy bűnös vagyok. Én tisztázni akarom magam.

Magyar Idők
Strabag 970x90 banner 181108
hirdetés
A weboldalon sütiket használunk, hogy kényelmesebb legyen a böngészés. További információ