Cropped landscape
Gazdaság
Nagy István: Egy-egy járvány bármely ország gazdaságát meg tudja rendíteni
2018-12-0706:31
Óriási jelentősége van annak, hogy meg tudjuk védeni állatainkat a pusztító betegségektől – jelentette ki Nagy István. Az agrárminiszter a Magyar Időknek adott interjúban leszögezte: egy-egy járvány bármely ország gazdaságát meg tudja rendíteni, a mostani afrikai sertéspestis okozta kockázat eurómilliárdokban mérhető. A tárca jövőre számos intézkedéssel kívánja javítani a mezőgazdaságból élők helyzetét, és a fiatalok számára vonzóvá tenni a mezőgazdasági pályát.
– Az idén sem volt szélsőségektől mentes az időjárás, az ágazat mégis jelentős eredménnyel járult hozzá a GDP emelkedéséhez. Minek köszönhető mindez?
– A terméseredményeink alapján mintegy húszmillió ember ellátására képes a magyar mezőgazdaság. A készleteinkből pedig táplálni tudjuk az állatainkat, kielégíthetjük a vetőmagszükségletet és még exportra is jut. Ebben az évben ugyanakkor meglátszott, hogy milyen fontos szerepe van a tudásnak az agráriumban. A szélsőséges időjárás hatásait csak a legkorszerűbb megoldásokkal lehetett kivédeni. Aki rendelkezett ezekkel az információkkal, nagyon szép termést takaríthatott be, aki viszont azt gondolta, hogy a húsz éve megszokott módszerek az idén is megfelelnek majd, meglepődhetett az eredményein. Végérvényesen kiderült: nem megspórolható az innováció, a kutatás-fejlesztés eredményeinek alkalmazása az agráriumban.

– Míg a növénytermesztést minden évben az időjárás, az állattenyésztőket a piaci folyamatok mellett az egyes betegségek is fenyegetik. Az idén sajnos bekövetkezett, amitől mindenki tartott, megjelent az afrikai sertéspestis.
– Az állatbetegségek kezelése nagyon fontos kérdéssé vált. Ha az állatok megbetegszenek, az olyan kiesést jelenthet, ami akár egy ország teljes gazdaságát össze tudja roppantani. A mostani sertéspestisjárványnak pedig eurómilliárdokban mérhető hatásai lehetnek.

– Itthon egyelőre úgy tűnik, sikerült kordában tartani a betegséget. Hogyan értékelhetők az eddigi lépések, és mi várható a következő hónapokban?
– Komoly erőfeszítések árán sikerült elérni, hogy a kór csak a vaddisznóállományban van jelen és nem terjedt át a házi sertésekre. Az export szempontjából kulcskérdés, hogy ezt a jövőben is meg tudjuk őrizni. Szerencsére a magyar állategészségügynek kiváló híre van a világban. Ha az ezzel foglalkozó hatóság valamire ráteszi a pecsétjét, az a külpiacokon garanciát jelent. Annak érdekében, hogy ez továbbra is így maradjon, komoly ellenőrzési, szaktanácsadási munka zajlik. A nagy telepekkel külön foglalkozik a Nébih és külön szakembereket kell biztosítanunk, hogy a kicsi, háztáji sertéstartókkal is kapcsolatot tartsanak. Ha ugyanis akár egy gazda két disznója megfertőződik, akkor az egész magyar sertéságazat veszélybe kerülhet.

– Mára európai szintűvé nőtte ki magát az afrikai sertéspestis okozta probléma.
– Minden tagállam fél, mindenki a lehető leghatározottabb intézkedéseket igyekszik meghozni. Ilyenkor derül ki, hogy az állategészségügyi nívóban mekkora különbségek vannak az egyes országok között. Meg kell nézni például Romániát, ahol óriási mértéket öltött a fertőzés, ezért máig több tízezer állatot kellett elpusztítani. Nemcsak a keleti, hanem a nyugati tagállamokban is terjed a kór, például nemrég Belgiumban is felütötte fejét a betegség.

– Az elmúlt években számtalan lépéssel igyekeztek a mezőgazdaságból élőket segíteni. Ha ezek közül csak egyet emelhetne ki, amelyik meghatározza a vidék sorsát, mi lenne az?
– Ha azt akarjuk, hogy vidéken maradjanak az emberek, a fiatalok pedig merjenek vállalkozni ezen a területen, ahhoz ösztönzőkre van szükség. Éppen ezért azok a pályázatok, amelyek – akár a nemzeti, akár az európai uniós keretből – elérhetők voltak a gazdálkodók számára, mind olyan lehetőséget kínáltak, amelyek alapvetően meghatározzák egy-egy gazdaság működését. Aki sikeresen tudott pályázni és igénybe tudta venni ezeket a támogatásokat, annak alapjaiban változott meg a gazdálkodása. Azok a források, amelyek rendelkezésre álltak az elmúlt időszakban, olyan alapot teremtettek vidéken, amelyre egy stabil, bármilyen kihívásnak ellenálló világot lehet építeni.

– Milyen fejlődési lehetőségek vannak az agrárium előtt?
– Nem lesz több szántóföldünk, az biztos, így többet termelni csak a technológiai fejlődésnek köszönhetően tudunk. A jövedelmezőséget elsősorban az befolyásolhatja, hogy hogyan tudunk új termékeket piacra vinni, a robottechnológiát, a digitalizációt felhasználni. Emellett az új irányzatoknak is meg kell felelnünk. A vegánkultúra, a gluténmentes vagy paleo élelmiszerek reneszánszukat élik. Sokan rengeteg pénzt áldoznak ezen irányzatokra, a keresletet pedig ki kell szolgálni.

– Számtalan olyan területe van még az agrár-élelmiszeriparnak, ahol kisebb-nagyobb módosításokra van szükség. Mire számíthatnak az ágazat szereplői az előttünk álló évben?
– A rendszerváltás legnagyobb vesztese az élelmiszeripar volt. A privatizáció idején mindenki azt remélte, hogy külföldi forrásokból korszerűsítik a hazai gyárakat. Ehelyett a befektetők porig rombolták az üzemeket, kiszolgáltatottá téve ezzel az agráriumot. Nincs annál rosszabb, amikor egy ágazat kizárólag alapanyag-termelésre rendezkedik be. Ebből a helyzetből kell kitörnünk, ezért a legfontosabb intézkedéscsomagunk is ezt a területet célozza.

– Milyen lépések várhatók?
– Az uniós források felhasználásával már elkezdődött az a folyamat, amelynek a végén minden régióban lesz legalább egy feldolgozóüzem és egy hűtőház. Emellett az együttműködés is segítséget jelenthet a piaci zavarok elkerülésében. Nagy tanulsága volt az idei szezonnak – az almásgazdák demonstrációja erre a példa –, hogy nem maradhatnak egyedül a kistermelők a piacon. A gazdáknak termelői csoportokba kell szerveződniük, közösen kell fellépniük, hogy meg tudják védeni a saját érdekeiket.

– A versenyképes termelés másik záloga az öntözésfejlesztés lehet.
– Az öntözés fejlesztése összetett kérdés. Ma kétféleképpen tudunk vizet biztosítani a termeléshez: fúrt kútból vagy felszíni vízből. A fúrt kutak esetében felmerült kérdések rendezéséig az öntözést a felszíni vizek hasznosításával kell megoldanunk. A szükséges infrastruktúra kiépítésére a kormány évi 17 milliárd forintot különített el. A vízügyi szakemberekkel jelenleg is zajlanak az egyeztetések a feladatokról.

– Mire lehet elég ez az összeg?
– Minden forintnak azt a célt kell szolgálnia, hogy a lehető legkorábban biztosítani tudjuk az öntözővizet. Az első beruházások már jövőre elkészülhetnek, így például a derecskei főcsatorna vagy a mórahalmi fejlesztés, ami ötezer hektárt tesz öntözhetővé. A mérnökök azon dolgoznak, hogy a meglévő csatornahálózat adta lehetőségeket összekapcsolják a gazdálkodók igényei-vel. Szeretnénk elérni, hogy 2022-ig, tehát a ciklus végére a meglévő csatornák használhatóvá váljanak.

– És mi a helyzet a fúrt kutak ügyével?
– Számos olyan hely van az országban, ahová csatornán keresztül nem lehet vizet juttatni. Ott természetesen a megfelelő vizsgálatok elvégzése után, az engedélyek birtokában, szabályosan fúrt kutak vizét használhatják a gazdák. Mindezt költséges ügyintézés és felesleges adminisztráció nélkül, amit egy egyszerűsített és olcsóbb eljárás keretében szeretnénk biztosítani a termelőknek. A vizet azonban ingyen adni nem lehet, hiszen az öntözésből gazdasági előnye származik a termelőknek.

– Ezenfelül milyen területeken várhatók jogszabályi változások?
– A jövő év elején a parlament elé kerülhet az új állattenyésztési törvény, amely az uniós jogszabályokhoz igazodva kíván védelmet nyújtani az ágazatnak. Emellett egy komplex birtokrendezési csomaggal készülünk. Dolgozunk az erdőtörvény módosításán, a családi gazdaságokra vonatkozó szabályozáson és az új nemzeti védjegyrendszer kialakításán is.

– A minap egy konferencián riasztó statisztikát közölt, miszerint a termelők hatvan százaléka 65 év feletti, az idén pedig alig néhány tucatnyi fiatal kezdte meg tanulmányait valamely egyetem agrármérnöki szakán. Valóban ennyire nagy a baj?
– Meg kell vizsgálnunk, hogy mi vezetett ide, és hol látjuk a kiutat. Az világos, hogy az agrárszakképzés és a felsőoktatás is megújításra szorul. Utóbbi esetében az elsődleges feladat, hogy meghatározzuk, milyen agrármérnökökre van szükség a XXI. században. A feladatok sokkal széleskörűbb látásmódot igényelnek, mint néhány évtizeddel korábban. Be kell vonni például a különböző tudományágakat, az informatikától a biológián át egészen a műszaki ismeretekig, külföldi előadókat, szakembereket kell meghívni előadónak. Ha ez így lesz, akkor növekedhet a hallgatók száma. A szakképzésben pedig olyan életpályát kell felvázolnunk a nyolcadikosok számára, ami vonzóvá teszi a mezőgazdaságot.

– Mit lehet tenni annak érdekében, hogy megnyerjék a fiatalokat az agráriumnak?
– Olyan képzést szeretnénk biztosítani, ami a gyakorlatban hasznosítható. Ezért hívjuk szövetségbe a különböző cégeket, vállalkozásokat. Minden tanulónak tanulószerződést kell adni, így már az iskolaidő alatt nemcsak munkájuk, hanem keresetük is van a fiataloknak. Biztos jövőképre és stabil jövedelmi viszonyokra van szükség, emellett kiállításokra kell vinni a fiatalokat és olyan lehetőséget kell felvázolni, ami kitörési pontot jelenthet számukra.

– Az uniós költségvetési tárgyalások még nem zárultak le, lassan azonban körvonalazódni látszik az irány, amelyet követ majd 2020 után a közös agrárpolitika. Hogyan látja a fejleményeket?
– Nagy-Britannia távozása az Európai Unióból akár 16-26 százalékos forrásvesztést is jelenthet. Ezt természetesen nem fogadhatjuk el. Szeretnénk, ha egyszerűsödne és életszerűbb lenne a program. Keressük azokat a forrásokat, amelyeket az uniós költségvetési sorok átcsoportosításával változatlan mértékben a gazdák rendelkezésére tudunk bocsátani 2020 után is. A jó hír az, hogy az elénk kerülő új normaszöveget egyetlen ország sem fogadta el, és araszolunk előre az egyezségek útján. Mindenki azt szeretné elérni, hogy a közös agrárpolitika a jövőben is megmaradjon.

– A mezőgazdaság sok más mellett az egyik kapocs, amely összekötheti a Kárpát-medencei magyarságot. A külhoniak támogatása érdekében az elmúlt években több programot is indított a tárca, az idén pedig elindult a falugazdász-hálózat kiépítése. Milyen eredményeket várnak a programtól?
– Fontos, hogy minden magyar gazda támogatást, tanácsokat kapjon az uniós adminisztrációs útvesztőkben való eligazodáshoz. A tapasztalatok szerint a határainkon túl élő magyar gazdák nem kapják meg ezt a segítséget. A határon túli falugazdászok dolga az, hogy segítsék ebben a termelőket és információkat szolgáltassanak az új technológiák­ról, eredményekről, lehetőségekről.

– Az év végének mindig a számvetésről és a hálaadásról kellene szólnia. A tárca néhány hete a Magyarországi Református Egyházzal közösen egy régi hagyományt élesztett újjá: istentisztelettel köszönték meg az idei termést. Miért tartotta fontosnak ezt a kezdeményezést?
– A világ zajos, és gyakran a gazdák hangját nem hallani. Kell hogy legyen egy pillanat, amikor megállunk és megköszönjük a termelők ez évi munkáját. Van miért hálát adnunk az idén is, és a gazdák is jól tudják, hogy az emberé a munka és az Istené az áldás.
Original
hirdetés
A weboldalon sütiket használunk, hogy kényelmesebb legyen a böngészés. További információ